De most már itt vagyok és írom a folytatást szóval nem húzom tovább az időt kezdődjön a 9.rész :))
Vanessza naplója!!! 9.rész
(Vanessza szemszöge)
Reggel nem kellett korán kelnünk mert elmaradt az első két óránk....olyan 9:00-kor felkeltem...Lexy még békésen aludt ezért nem zavartam, elmentem felöltöztem és lementem...lent valaki már várt...de nem Lucy.
-Szia.-köszönt nekem.
-Hát te mit keresel itt?-kérdeztem furán.
-Téged.-nevetett majd magához húzott és megcsókolt.
-Armin...Lexy bármikor lejöhet.-mondtam nevetve.
-Tudom, de nem tehetek róla hogy szeretlek.-mondta majd megint megcsókolt.
Ekkor csak azt hallottam hogy valaki kiabálja a nevem ezért elhúzódtam Armin-tól és a lépcső felé néztem...mázlink volt pont mikor elhúzódtunk akkor ért le Lexy.
-Sziasztok!-köszönt mosolyogva.
-Hello, hogy aludtál?-kérdeztem megölelve.
-Jól...és te Armin hogy-hogy itt vagy?-kérdezte Lexy mikor leült a konyhapultra.
-Alexy is itt van éppen a mosdóban van, gondoltuk mehetünk együtt.-mondta nyugodtan.
-Ja rendben.-mondta majd odament a hűtőhöz
-Miért hazudsz ilyeneket ha nincs itt, le fogunk bukni.-súgtam halkan Armin-nak.
-Nem hazudok.-mondta halkan.
Ekkor Alexy tényleg kijött a fürdő szobából.
-Jó reggelt mindenkinek.-köszönt.
-Hello.-köszöntünk Lexy-vel egyszerre.
Gyorsan megreggeliztünk majd elindultunk a suliba....hamar odaértünk.
-Vani jössz a szekrényhez?-kérdezte Lexy.
-Persze mennyünk.-mondtam. Gyorsan letettük a cuccainkat majd elmentem Castielhez.
-Jó reggelt drágám.-köszöntem neki egy puszival.
-Szintúgy.-mondta nyugodtan.
Kicsit fura volt a viselkedése de nem érdekelt....Következő óránk Kémia...fuuj >< párokban kellett dolgozni...de nem te válaszoztál párt magadnak hanem a tanár, fantasztikus....én nem mással voltam párban mint az rocker Viki-vel...hát egy jót veszekedtünk, Lexy jól járt mert Castielt kapta.
(Lexy szemszöge)
-Figyelj Castiel.-kezdtem el a mondatomat.
-Mondjad Cica.-nézett rám.
-Emlékszel mikor múltkor nálunk voltál este és nem tudtuk hol van Vani?-kérdeztem.
-Aham miért?
-Mikor reggel kérdeztem hol volt azt válaszolta nálad.-mondtam neki csodálkozva.
-Az úgy érdekes....valamibe belekeveredett volna?...mert nálam nem lehetett mert én ott voltam veled.-mondta egyértelműen.
-Ezt én is tudom viszont neki nem mondhatom...mert akkor lebukunk.-mondtam érthetően.
-Jogos.-vágta rá.
-Következő szünetben meg kell kérdeznem tőle....de akkor neked is ott kell lenned, mert cáfoltunk kell azt hogy nem volt nálad.-mondtam ránézve.
-Rendben drága.-mondta majd rámosolygott.
-Köszönöm hogy segítesz.-mondtam neki.
-Szívesen...-vágta rá.
-Szeretlek.-mondta egyszerűen...én pedig felnevettem,..
Az órának hamar vége lett és odamentünk Vanival beszélni.
-Vani...-kezdtem el.
-Igen?-kérdezett vissza.
-Tudom hogy múltkor este nem Castielnél voltál...azt mondtad ott voltál de Castiel tagadja, azt mondja nem is volt otthon akkor.-mondtam egyértelműen.
-Nem teljesen tök mind1 nektek hogy én hol voltam.-vágta rá majd elment...kicsit furán néztünk Castiel-el de utána mentünk és csak faggattuk!
-Vani...valami bajba keveredtél? Vagy mi történt hogy nem mered elmondani?-kérdeztem már szinte sírva.
-Lexy...ez nem rád tartozik.-vágta rá keményen.
-De viszont rám igen!-mondta Castiel.
-Mert?-nézett rá kérdően.
-Mert ha együtt vagyunk szeretném tudni hogy hol vagy és hogy mit csinálsz!-mondta.
-Az ne érdekeljen téged se és téged sem Lexy...ez a saját ügyem.-mondta.
-De akkor miért nem ezt mondtad elsőnek...miért kellett azt hazudni hogy nálam voltál?-kérdezte Castiel.
-Mert! Mondom nem rátok tartozik.-vágta rá.
-Én elmegyek....sziasztok.-mondtam halkan úgy hogy meg sem hallották, nem is baj el megyek úgysem érdeklem őket!
(Castiel szemszöge)
-Vani értsd már meg hogy nem akarok neked rosszat...csak mond meg hol voltál hogy ne aggódja érted!-mondtam könyörögve.
-Nem érdekel mit mondasz...saját ügyem nem tartozik rád.-mondta Vani.
-De Vanessza....könyörgöm ne játszd a sértődötted!-mondtam neki már idegesen.
-Én nem játszom...csak...-kezdte el de valaki közbevágott.
-Sziasztok....nem láttátok Lexy-t....utoljára veletek láttam.-mondta Lysander mikor odaért!
-Lysander, itt van mellettem.-mondta Vani.
-Hol?-kérdezte csodálkozva.
-Hát itt....várj...hol van Lexy?-kérdeztem csodálkozva.
-Elment miközben mi veszekedtünk.-mondta Vani egyszerűen.
-De hova?-kérdeztem.
-Nem tudodm de nekem mennem kell!-mondta Vani és már el is futott.
-Lysander...na és te hova lettél?-kérdeztem már durcásan, mert egyedül voltam.
A francba...meg kell keresnem Lexy-t...de hol lehet?
Mást nem tudok tenni mint hogy írok neki egy üzenetet!
Nem hiszem el...nem válaszol!....egyből válaszolni szokott ha írok neki! Akkor most miért nem....ááá tiszta ideg vagyok! Most csöngettek ki, vége a sulinak...körbe kell kérdeznem nem-e látták véletlenül...ott van Sam...nem a legjobb ember de nem tehetek mást!
-Sam!-kiáltottam.
-Mondjad Castiel beby.-fordult oda felém.
-Nem láttad Lexy-t?-kérdeztem.
-Kit?-fordult oda Jade is.
-Lexy! Nagyszájú, kiáll magáért, veletek is veszekedett, szőke hosszú hajú, kék szemű!-soroltam a jellemzőit.
-Jaa hogy a kis csitrit kereset...nem nem láttam.-vágta rá.
-Ne legyél ilyen bunkó Samanta.-mondtam idegesen.
-Szerintem hülyeség öt keresni, mikor itt vagyok n is!-mondta majd elkezdett rám mászni.
-Jól van lányok sziasztok mentem.-mondtam miközben szedtem le magamról Sam-et.
Uhh kiráz ettől a csajtól a hideg....nézzük ki van itt még...áá Dávid és Dominik!
-Csá srácok...nem láttátok véletlenül Lexy-t?-kérdetem.
-Hello...hosszú szőke haj, kék szem és alacsony?-kérdezte Dominik.
-Igen láttad?-néztem rá reménykedve.
-Nem de jól néz ki...-vágta rá majd elkezdett röhögni.
-Nagyon vicces vagy.-mondtam majd Dávidra néztem.
-Haver...egy ideje már nem láttam a csajomat azt hittem beteg.-mondta nagyképűen
-Mi?? A csajod? Ne álmodozz.-mondta röhögve
-Nem álmodozok, ő a csajom.-vágta rá durcásan.
-Ahaa na persze...de ha nem látatok mentem hello.-köszöntem el nevetve.
Elindultam kifele a suliból....gondoltam most nincs kedvem buszozni ezért sétáltam...kitisztítottam a fejem...és akkor ugrott be...hát persze hogy nem jutott eszembe, a parton van...de hülye vagyok gondolhattam volna...ekkor elkezdtem futni....
(Lexy szemszöge)
Végre egy kicsit ki tisztul a fejem! Állandóan csak ez a veszekedés...ordibálok Vanival, hogy ne hazudjon nekem mikor én hazudok neki...egy álszent hazudozó vagyok! Nem tudok semmit....szeretem-e Castielt vagy sem...igaza van Vaninak, az hogy ő hol volt aznap este csak rá tartozik, az pedig csak rám és Castilre, hogy mi hol voltunk és mit csináltunk...Miközben ezen gondolkodtam csak a tengert néztem, ahogy hullámzik...Hirtelen felálltam és elkezdtem sétálgatni...Kicsit süt a nap, de már éppen megy le...és fúj a szél...levettem a cipőmet és a földre dobtam...itt mindig magam lehetek nem zavar senki, nem mondja meg senki mit csináljak....önmagam lehetek, és nem szól bele senki...egyre jobban megy le a nap, már nincsenek is itt olyan sokan...szinte már egyedül vagyok...annyira elgondolkodtam, hogy mikor észbe kaptam már valaki megölelt hátulról.
-Úgy megijesztettél te hülye!-mondta lágy hangon.
-Sajnálom Castiel....-mondtam neki.
-Miért mentél el? Megbántottalak.-kérdezte aranyos hangon.
-Nem csak végig gondoltam mindent!-vágtam rá.
-Mi mindent?
-Azt, hogy minket ne érdekeljen hogy Vani hol volt...ez tényleg az ő dolga, őt sem érdekli hogy te hol voltál vagy hogy én hol voltam....nem tartozik senkire.-mondtam neki idegesen.
-Oké...ebben igazad van,
-Tudom...de nem tudja senki hogy itt vagyok rajtad kívül igaza?
-Csak én....
-Akkor jó.
-Figyelj Lexy...Emlékszel mikor nyáron ide jöttünk osztálykirándulásra?
-Persze hogy emlékszem még együtt voltunk és a művészsuliba jártunk!
-Pontosan, és akkor is összevesztél a legjobb barátnőddel.
-Emilivel..igen emlékszem, de mi köze van ehhez?
-Az hogy akkor is ide menekültél, és utána a 2 hetes osztálykirándulásból, mindig itt voltunk este...és nem bánta meg semmit ami itt történt.
-Tudom Castiel, tudom...én sem.
-Akkor? Mi történt köztünk? Miért nem akarod újra kezdeni?
-Mert...mert...nem tudom, igazából szívem szerint ugyan ott folytatnám ahol abba hagytuk! De nem lehet.
-De...De Lexy, lehet....hiszen én szeretlek és szeretni is foglak.
-Tudom..én is téged.-Ekkor maga felé fordítót és megcsókolt.
-Vani...valami bajba keveredtél? Vagy mi történt hogy nem mered elmondani?-kérdeztem már szinte sírva.
-Lexy...ez nem rád tartozik.-vágta rá keményen.
-De viszont rám igen!-mondta Castiel.
-Mert?-nézett rá kérdően.
-Mert ha együtt vagyunk szeretném tudni hogy hol vagy és hogy mit csinálsz!-mondta.
-Az ne érdekeljen téged se és téged sem Lexy...ez a saját ügyem.-mondta.
-De akkor miért nem ezt mondtad elsőnek...miért kellett azt hazudni hogy nálam voltál?-kérdezte Castiel.
-Mert! Mondom nem rátok tartozik.-vágta rá.
-Én elmegyek....sziasztok.-mondtam halkan úgy hogy meg sem hallották, nem is baj el megyek úgysem érdeklem őket!
(Castiel szemszöge)
-Vani értsd már meg hogy nem akarok neked rosszat...csak mond meg hol voltál hogy ne aggódja érted!-mondtam könyörögve.
-Nem érdekel mit mondasz...saját ügyem nem tartozik rád.-mondta Vani.
-De Vanessza....könyörgöm ne játszd a sértődötted!-mondtam neki már idegesen.
-Én nem játszom...csak...-kezdte el de valaki közbevágott.
-Sziasztok....nem láttátok Lexy-t....utoljára veletek láttam.-mondta Lysander mikor odaért!
-Lysander, itt van mellettem.-mondta Vani.
-Hol?-kérdezte csodálkozva.
-Hát itt....várj...hol van Lexy?-kérdeztem csodálkozva.
-Elment miközben mi veszekedtünk.-mondta Vani egyszerűen.
-De hova?-kérdeztem.
-Nem tudodm de nekem mennem kell!-mondta Vani és már el is futott.
-Lysander...na és te hova lettél?-kérdeztem már durcásan, mert egyedül voltam.
A francba...meg kell keresnem Lexy-t...de hol lehet?
Mást nem tudok tenni mint hogy írok neki egy üzenetet!
Nem hiszem el...nem válaszol!....egyből válaszolni szokott ha írok neki! Akkor most miért nem....ááá tiszta ideg vagyok! Most csöngettek ki, vége a sulinak...körbe kell kérdeznem nem-e látták véletlenül...ott van Sam...nem a legjobb ember de nem tehetek mást!
-Sam!-kiáltottam.
-Mondjad Castiel beby.-fordult oda felém.
-Nem láttad Lexy-t?-kérdeztem.
-Kit?-fordult oda Jade is.
-Lexy! Nagyszájú, kiáll magáért, veletek is veszekedett, szőke hosszú hajú, kék szemű!-soroltam a jellemzőit.
-Jaa hogy a kis csitrit kereset...nem nem láttam.-vágta rá.
-Ne legyél ilyen bunkó Samanta.-mondtam idegesen.
-Szerintem hülyeség öt keresni, mikor itt vagyok n is!-mondta majd elkezdett rám mászni.
-Jól van lányok sziasztok mentem.-mondtam miközben szedtem le magamról Sam-et.
Uhh kiráz ettől a csajtól a hideg....nézzük ki van itt még...áá Dávid és Dominik!
-Csá srácok...nem láttátok véletlenül Lexy-t?-kérdetem.
-Hello...hosszú szőke haj, kék szem és alacsony?-kérdezte Dominik.
-Igen láttad?-néztem rá reménykedve.
-Nem de jól néz ki...-vágta rá majd elkezdett röhögni.
-Nagyon vicces vagy.-mondtam majd Dávidra néztem.
-Haver...egy ideje már nem láttam a csajomat azt hittem beteg.-mondta nagyképűen
-Mi?? A csajod? Ne álmodozz.-mondta röhögve
-Nem álmodozok, ő a csajom.-vágta rá durcásan.
-Ahaa na persze...de ha nem látatok mentem hello.-köszöntem el nevetve.
Elindultam kifele a suliból....gondoltam most nincs kedvem buszozni ezért sétáltam...kitisztítottam a fejem...és akkor ugrott be...hát persze hogy nem jutott eszembe, a parton van...de hülye vagyok gondolhattam volna...ekkor elkezdtem futni....
(Lexy szemszöge)
-Sajnálom Castiel....-mondtam neki.
-Miért mentél el? Megbántottalak.-kérdezte aranyos hangon.
-Nem csak végig gondoltam mindent!-vágtam rá.
-Mi mindent?
-Azt, hogy minket ne érdekeljen hogy Vani hol volt...ez tényleg az ő dolga, őt sem érdekli hogy te hol voltál vagy hogy én hol voltam....nem tartozik senkire.-mondtam neki idegesen.
-Oké...ebben igazad van,
-Tudom...de nem tudja senki hogy itt vagyok rajtad kívül igaza?
-Csak én....
-Akkor jó.
-Figyelj Lexy...Emlékszel mikor nyáron ide jöttünk osztálykirándulásra?
-Persze hogy emlékszem még együtt voltunk és a művészsuliba jártunk!
-Pontosan, és akkor is összevesztél a legjobb barátnőddel.
-Emilivel..igen emlékszem, de mi köze van ehhez?
-Az hogy akkor is ide menekültél, és utána a 2 hetes osztálykirándulásból, mindig itt voltunk este...és nem bánta meg semmit ami itt történt.
-Tudom Castiel, tudom...én sem.
-Akkor? Mi történt köztünk? Miért nem akarod újra kezdeni?
-Mert...mert...nem tudom, igazából szívem szerint ugyan ott folytatnám ahol abba hagytuk! De nem lehet.
-De...De Lexy, lehet....hiszen én szeretlek és szeretni is foglak.
-Tudom..én is téged.-Ekkor maga felé fordítót és megcsókolt.
-Lexy Read...szeretlek mindörökké...
-És annál tovább.-vágtam bele a mondatába majd megöleltem.
Az egész éjszakát kint töltötök a parton...feküdtünk a homokban beszélgettünk, ölelgettük egymást...egy idő után már nagyon álmos voltam, el is aludtam...elég sokáig aludhattam mert hajnalban keletem fel...mikor felkeltem csak Castiel pulcsija volt rajtam...de Castiel nem volt mellettem...egy ideig forgolódtam majd észrevettem a ruháit a lábamnál, őt pedig bent a tengerben...éppen fel akartam állni mikor rezgett a telefonom, jött egy üzenetem.
Csak felnevettem és visszaraktam a homokba, és is bementem Castiel után a vízbe...jól megijesztetem, majd reggel 6:30 csak fürödtünk...akkor már teljesen szétáztunk, ezért kijöttünk..még egy ideig napoztunk a homokban, majd felöltöztünk és hazaindultunk.
Hosszabb időbe tartott hazaérni, mivel elég lassan sétáltunk...a házig el sem kísért nehogy meglásson minket Vani...félúton elbúcsúztunk majd hazamentem...próbáltam csendbe lenni de Vani fent, volt.
-Hol voltál?-kérdezte.
-Semmi közöd hozzá Vani!-mondtam gúnyosan.
-Írtam neked de nem válaszoltál.
-Vani...tiszteletben tartom hogy te hol voltál múltkor nem érdekel nem faggatlak, de akkor te se tedd ezt....és most had mennyek fürödni.
-Lexy Read....ne csináld ezt velem a legjobb barátnőd vagyok!
-És? Nem kell minden lépésemről tudod én sem tudok a tiédről!-mondtam majd elmentem fürödni.
(Vanessza szemszöge)
Nem hiszem el....mikor lett ilyen velem...bár ebben igaza van, ő sem faggat akkor nekem sem kell....igaza van.
-Figyelj Lexy sajnálom igazad van.-mondtam miközben bementem a fürdőbe.
-Oké Vani én is sajnálom, hogy bunkó voltam veled!
-Lexy...mind a ketten hibáztunk felejtsük el...okés?
-Okés.-mondta miközben kimászott a zuhany alól és magára tekert egy törölközik.
-Kaphatok egy ölelés?
-De vizes vagyok.
-Nem baj.-mondtam majd megöleltem.
-Örülök hogy kibékültünk!
-Én is.-mondtam neki majd visszamenet a szobába.
(Lexy szemszöge)
Éppen menni akartam utána mikor jött egy üzenetem!
De legalább szólt....szóltam Vaninak összepakoltuk a cuccunkat majd elindultunk Kentin-hez, hogy segítsünk az előkészületekben....kíváncsi leszek milyen lesz ez a buli!
Végee :) Remélem tetszett...és, sajnálom hogy ilyen sokat kellett rá várni...de remélem tetszett mindenkinek és sok-sok puszi nektek :))) sziasztok!!
UI.:Nem szoktam ennyi képet használni, remélem nem zavar titeket :)
*AnitaAnett :*
.jpg)
